Na ez a kérdés meg hogy kerül ide? – gondolhatod.
Meg fogod látni, hogy nagyon is ide illő.
Mi volt ugyanis a „hős lovag” kudarcának oka?
Ennek megértéséhez előbb meg kell találnunk a célt.
Don Quijote óriásnak látta a szélmalmot, a forgó lapátokat pedig karoknak, amikkel az óriás haragosan hadonászik.
Lovagunk ezt ellenséges gesztusként értelmezte, magában eldöntve, hogy az óriás gonosz, és emiatt egyben ellenség is.
És mit kell tenni az ellenséggel?
Elpusztítani. De legalábbis harcképtelenné tenni.
Ha a feltételezéseit – gondalatkísérletben – helyesnek tartjuk, akkor a cél is releváns:
A gonosz óriást el kell pusztítani.
Le kell zúzni.
El kell fektetni a földön, levágni a fejét, hogy többé ne árthasson senkinek!
A cél tehát helyes. Az elhatározás megvan. Támadás!
Viszont, ismerjük a harc kimenetelét: a bolond lovag lóval és egy kopjával szállt szembe a nála sokkal nagyobb, erősebb, és masszívabb ellenséggel, ezért szükségszerűleg kudarcot vallott.
Tehát, mi volt a kudarca oka?
A válasz: az elégtelen harci felszerelés.
Egy szélmalmot nem lehet egy lóerővel lerombolni.
Egy batár nagy épület omlásakor nagy faldarabok szakadnak le, amik ellen az egyéni védőfelszerelés, a sisak, a páncél és a pajzs édeskevés. Ha rád omlik, véged!
Az épület bontásához nem elég egy kézi szerszám, véső vagy feszítővas. Akkor sem, ha azt egy lóval vágtázva ütjük a falnak.
A szélmalmok téglából épültek, hasonlóan a mai épületekhez.
Mit kellene tennünk, ha ma mi lennénk Don Quijote, akinek le kell bontania egy téglaépületet?
- Rendelkeznünk kell a megfelelő védőeszközökkel. A leomló törmelék ellen kell masszív pajzs, ami képes megvédeni.
Ezért (is) masszívak a bontásban használt gépek, és ezért van védőrács a szélvédő előtt. - Rendelkeznünk kell a megfelelő „támadóeszközökkel. Ezek lehetnek egy masszív, lánctalpas traktorra szerelhető légkalapács, acélkanalak, vagy akár tolólapok.
- Szükséges a bontó szerszámok mozgatásához gépi erő: sem ember, sem állat nem képes akkora erőket kifejteni, és olyan huzamosan, mint a gépek.
- Kell takarmány a lónak: az ostromnak „jóllakott”, üzemanyaggal feltöltött gépekkel kell nekiindulni.
- Kell egy cél – az óriás pusztuljon, és meg kell adni neki a végtisztességet is: a test kerüljön a helyére, a temetőbe. Ami esetünkben valamely szeméttelep, ahova a sitt szállítható.
- Meg kell szervezni a szállítást: az ellenség holttestét feltesszük egy hullaszállító autóra – ami ez esetben egy (vagy több) teherautó, majd elszállítjuk a végső nyughelyére, ahol a neki kijelölt helyen elhelyezzük. Megsiratni nem szükséges, bár a közeli hozzátartozói (pl. az épület korábbi tulajdonosa) sajnálkozhatnak vagy szörnyülködhetnek az események láttán.
- Miután mindez megtörtént, szemre vételezzük, karbantartjuk és szükség szerint javítjuk a „hadi felszerelést”.
- Végül jöhet a „hadi siker” kihirdetése és az ünneplés.
Visszatérve ismert hősünkre, a kudarca előre borítékolható volt. Látta ezt előre Sancho Panza, a vállalkozótársa, aki figyelmeztette is a forró fejű lovagot, hogy jobb lenne ezt a harcot elkerülni.
De a vállalkozó nem hallgatott a józan észre, és nem mérte fel helyesen a győzelemhez szükséges eszközöket. Ezért fennakadt már az első rohamnál.
Ha ma élne, és olvashatná ezt a tanulmányt, valamint okulva a tapasztalatokból most már ő is lehetne egy sikeres építési vállalkozó.
Megmutatnánk neki a „szélmalom” legyőzéséhez szükséges és bőven elégséges eszközöket, hogy legközelebb ne menjen fejjel a falnak.
Hanem inkább dózerrel.
